egri zöld blog

Nemrégiben az MME Bükki helyi csoport tagjaiként a szokásos éves (Madártávlat magazin 2010/3) gyurgyalag fészkelőtelep-rekonstrukcióra szántuk el magunkat, némi bagoly költőláda kihelyezéssel egybekötve a Bükk-fennsík északnyugati lábánál, Nagyvisnyó mellett. A két költőláda kihelyezése, mint első próbálkozások egyike, jóformán az egész napot elfoglalta, így a fészkelőtelepek átnézésére már csak késő délután került sor. A tavalyi kitartó és kemény munkának köszönhetően idén viszonylag jó állapotban maradtak meg a falak. Kevés rézsűsödést és alámosódást kellett helyrehozni az alatt a kis idő alatt, ami rendelkezésünkre állt. A 2.sz. telepnél megszokott módon többféle madár is fészkel (feketerigó, barátposzáta, mezei veréb, stb.) ezért nem tűnt fel a körülöttünk lebzselő, izgatottan mozgó néhány széncinege sem. Erre a telepre, illetve területre a tavalyi év esős tavaszát kivéve május első napjaiban megérkeznek a gyurgyalagok, így a kubikos munka után pár nappal már kíváncsian vártuk megérkezésüket, de a gyurgyalagok helyett más meglepetésben volt részünk. Várakozás, hallgatózás közepette kiderült, miért is voltak az év madarai oly izgatottak, ők ugyanis kihasználták a kínálkozó lehetőséget és elfoglalták az egyik költőüreget. Volt már ezen a telepen egy-két madár, mezei veréb, seregély, ami az üregekben költött, sőt tavaly egy hegyi billegetőt is megfigyelhettünk a telepen mozogni, de a széncinege fészkelése újdonság volt. Mindenesetre az üreg bejáratától mintegy 30-40 cm-re csinos kis fészekben négy fiókát költöttek sikeresen (legalábbis ennyit sikerült megszámolni) és etettek folyamatosan. Időközben május 12-én megérkeztek a gyurgyalagok is, kb. 10-12 pár, de ez nem okozott különösebb fennakadást a széncinegék életében, a telep-társbérlet jól működik, mutatva a széncinege megfelelő alkalmazkodó képességét.
 
Pásztor Zoltán, Somoskői Péter
MME Bükki helyi csoport