egri zöld blog

Természet- és környezetvédelmi hírek Egerben és környékén, programajánlók, ötletek. Ha van híred, írásod vagy beszállnál a szerkesztésbe, akkor írj: egrizold(kukac)gmail(pont)com

Utolsó kommentek

Indafotó képek

Egri napok városblog

Gáz van babám!

2009.01.10. 01:34 egrizold

Méghozzá mekkora! Ugye elzárták a gázcsapokat, vagy az oroszok, vagy az ukránok, azt nem tudni pontosan melyikük, de jelen helyzetben ez nem is érdekes. Lehet mutogatni egymásra, ki nem fizetett, ki nem adott eleget, ki mondott csúnyát a másikra, vagy csak esetleg ki volt az aki csúnyán nézett. Hát most mi is nézünk... Nézünk ki a fejünkből bután és feltesszük a kérdést: mi lesz velünk gáz nélkül? Mert ugye a gáz az fontos. Nem elég nekünk a gazdasági válság, még gázt se kapunk. Ha nem kapunk gázt, az egyoldalúan gázra épülő magyar ipar nagy gázban (illetve még nagyobb gázban) lesz. Hogyan jutottunk idáig? Ki ezért a felelős? Mielőtt nekiállnánk fletózni vagy viktorozni, vegyük szemügyre az elmúlt félszáz évünk energiapolitikáját.

Kezdetben vala ugye a hőskorszak: a ’30-as évek első kőolajkútjai elkészülnek, és mi - nem igazán tudva mit kezdeni a földgázzal – kidobjuk (illetve a helyszínen elégetjük) e mennyei mannát.

Majd jön a második világháború: a tengelyhatalmak –élükön Németországgal – iszonyatos energiaéhségben szenvednek, a hadiipar pörögne, csak ugye nincs hozzá kellő energiahordozó a sokat gyötört és eddigre már kizsarolt öreg kontinensen, illetve annak is a középső, régóta lakott régiójában.

És ekkor jött el az alternatív energiák ideje: a führer legfelsőbb utasítására Németország elkezdett más alternatív megoldások után nézni. Ez persze nem a führer zöld szemléletének volt köszönhető, hanem inkább az energiahordozók drasztikus hiányának. Így aztán elkezdtük megbecsülni a tehenek trágyáját, sőt, a saját végtermékünket is. Biogázt állítottunk elő minden szerves hulladékból – igen, mi is itt Magyarországon – elkezdődtek az első komolyabb kísérletek a szélenergiával és napenergiával is. Sőt, szén helyett sokszor a fát is elgázosítottuk – ami meg ugye megújuló energiaforrás. Nálunk is számos biogázüzem működött és később is több ilyen üzem épült, és pl. a Dömsödi Dózsa MgTSz biogázüzeme egészen a ’90-es évekig ontotta az ammóniaszagot. 

Aztán megváltozott a világ, és hirtelen Szovjet testvéreink lettek a nagy cimborák. Nekik ugye meg volt gáz, dögivel. Ki is épült a Testvériség, majd rá egy évtizedre az Összefogás, de azért a nagy barátkozás hevében a Nagytestvér nem felejtett el csapokat is szerelni a vezetékekre. Na, ezeket zárták most el. Ami önmagában nem is lenne olyan nagy probléma, de hát a nagy testvérkedésben és Béláskodásban mi az üzemeink jelentős részét gázalapú energiahordozóra építettük, ami akkor még szemtelenül olcsó volt.

Aztán jött a dicső rendszerváltás, és a legkisebb faluba is bevezettetett e nemes anyag. Bontottuk is a cserépkályhákat rendesen, három országgal arrébb is hallatszott a szorgos kalapácskopogás. És néhány évre rá megcsináltuk: a megújuló energiaforrásról, a fáról, és a háztartás körül keletkező hulladékok egy részét elnyelő cserépkályháról áttértünk a fosszilis (tehát a természet körforgásából már kivont) tüzelőanyagra, a földgázra. Bár nem adott olyan meleget mint a cserépkályha, és lassan az ára is egyre magasabbra kúszott, de hát ez volt a trendi.

Na és most itt a keserű valóság: mára a földgáz nem elég, hogy drága, de nincs is!
És vajon miért a földgázt erőltettük? Talán azért mert az nincs. És hát mi is olyanok vagyunk mint az elkényeztetett gyerek, mindig az kell, ami nincs!

Gondoljuk csak el: ha az elmúlt 50-60 évben egy kicsit előrelátóbbak vagyunk, és elkezdjük például a geotermikus energiabázisunkat kiaknázni (ami Európában nálunk a legjelentősebb), akkor most lehet, hogy röhögve ülnénk a termálvízben, és jó pénzért adnánk az (szinte) ingyen-energiánkat. Magyarország geotermikus energia-nagyhatalom lehetne, és belépne az energiaexportőrök kislétszámú társaságába. Csak ugye ez az átkozott feltételes mód - már megint. Hát igen-igen, meg a politikai helyzet, meg a Szovjetunió, a KGST, satöbbi, satöbbi – mondogatjuk a jól bevált szlogent.

De akkor mit csináltunk a rendszerváltás óta eltelt 18 évben? Megmondom röviden: SEMMIT. Sőt, az ilyen jellegű kutatások mintha kevesebb figyelmet és pénzt kapnának azóta.

Ja, persze, persze. Hiszen támogatja az állam pályázatok útján az alternatív energiahordozók felhasználásra épülő beruházásokat. Igen, 20 %-kal. Na ja, pont ennyi az Áfa is. Tehát kedves lakos: ne pályázz, hanem csináld meg feketén, ne kérj számlát pl. a napkollektorodról, már megnyerted a költségek 20 %-át, és még az elszámolással sem kellett bajlódnod. Ez aztán a derék motiváció!

Persze azért nagy pénzek mennek el az alternatív energiatermelés támogatására. Ott vannak példának a szélerőművek: a tőkeerős nagy cégek felépítik szélerőműparkjaikat, és az állam garantált áron – ami persze magasabb mint a piaci ár – átveszi az így megtermelt elektromos energiát. Ezzel persze semmi probléma nem lenne, mert hát nem építhet mindenki szélerőművet, hiszen egy ilyen befektetés olyan komoly anyagi beruházást igényel, amit egy magánszemély csak ritkán engedhet meg magának. Viszont gondoljuk csak el: ha az állam támogatná például a napelemek elterjedését, a lakossági áramfogyasztás egy jelentős részét ebből is lehetne fedezni. És hát a villamos-erőművek egy jelentős része mivel megy? Úgy bizony: gázzal. Csak persze a lakosságnak-ingyenáramot-projekt már annyira nem tetszik az energetikai szektor résztvevőinek, sem az államnak, aki ugye mindebből egy kutya vas adóbevételt sem lát. Nehogy már a napocska lenyúlja a profit egy részét! Vagy majd esetleg megadóztatjuk a napelemmel rendelkezőket...

Apropó: a jövedéki adó. Ha öntudatos-környezettudatos vagyok, és ne adj’ Isten a gázolaj helyett (amelynek az ára ugye jelentős mennyiségű jövedéki adót tartalmaz) pl. családi kiszerelésű napraforgóolajjal tankolok dízel autómba, a fináncok megbüntetnek. Hogy miért? Nem, nem, nem az zavarja őket, hogy a kocsim kipufogóján rántotthús-szag távozik, és ők minden alkalommal a nagymama szépemlékű vasárnapi ebédjeire gondolnak, hanem a jövedéki adó hiánya. Na az zavaró. Mert ugye az étolaj alapból csak 20 % Áfát tartalmaz – ez meg ugyebár nem túl sok.

Ez is csak olyan, mint feketén főzni a pálinkát. Ne higgyük, hogy a jóságos állambácsi az egészségünkért aggódik, őt nem érdekli, ha elbutulunk a rosszul kifőzött metilalkoholos pálinkánktól. Inkább az elmaradó jövedéki adó hiánya aggasztja, mert hát a közteherviselés az közteherviselés, és ha iszik az ember, akkor bírja jobban a megterhelést is.

És valahogy így lehet ez a kontrolálatlan, saját célra történő lakossági „energiatermeléssel” is, mint az az átkos napelem, vagy az az átkos földhőszivattyú. Kinek jó az? Hát nekünk kedves olvasó, nekünk egyszerű, halandó honpolgároknak. Nekünk pont olyan jó, mint a kuktában főtt kisüsti.

Lehet, hogy a lakossági alternatívenergia-kampány, illetve a lakossági beruházások támogatása rövidtávon sokba kerülne az államnak (nem is beszélve a kiesett adó mennyiségéről), de hosszú távon valószínűleg megérné. Mint ahogy megéri Németországnak, illetve Svájcnak is – és ugye ezek az országok nem a rövidtávú gazdaságpolitikájukról ismertek. Persze, persze, itt van pénz mindenre - mondhatnánk. De akkor nézzünk keletebbre: azért Törökország már annyira nem gazdag, mégis tudja értelmesen támogatni pl. a lakossági napenergia-beruházásokat.

Vagy ott van ismét a vesszőparipám, a geotermikus energia. Tudom, tudom, hogy drága egy háromszáz méter mély kút fúrása, de hát ne egyből szalóki hévizet akarjunk a radiátorba. Bármilyen furcsa, az olcsó megoldás szó szerint a lábunk előtt hever. Kiszámoltad már kedves olvasóm, hogy itt Egerben mennyi meleg vizet folyatunk el a vakvilágba? Én sem számoltam még ki, de az tudom, hogy nagyon-nagyon sokat. És ennek a melegvíznek csak a strandkifolyónál telelő guppik és ékszerteknősök örülnek, pedig a hőtartalmát simán letermelhetnénk hőszivattyúkkal, és nyugodtan fűthetnénk vele a környező lakótelepek lakásait. Mindezt viszonylag kis befektetéssel folyamatosan szinte INGYEN, gáz és olajártól függetlenül.

Vagy ott van az egerszalóki gigaberuházás: azt a betonmonstrumot mivel fűtik? Hát nem a patakban elfolyó langyos vízzel...

Gondolkodtam már azon is, hogy egyszer, ha megélem a nyugdíjas kort (ami nekem már legalább 160 év lesz), összeszámolom, hogy hány termálkút van lezárva az országban. Óvatos becsléseim szerint olyan 1200 – azaz ezerkettőszáz! Persze a termálvízkincsünk is véges, de megfelelő technikával könnyedén vissza lehet sajtolni a felszínre hozott vizet a vízadó rétegbe, amely miután újra felmelegszik, újra kitermelhető, illetve a hőenergiája letermelhető. Ezek már persze költséges beruházások, de hosszú távon termelnék a profitot rendesen. És mindezt nem egy bögre kakaó felett a kisujjamból ráztam ki. Izland minderre már rég rájött – de hát ezek a halzsíros északi népek mind kicsit habókosak, tudjuk (viszont valami miatt jobban élnek, mint mi).

Mi meg itt ülünk egy kincsesláda tetején, és siránkozunk, panaszkodunk nehéz sorsunkra, meg hogy fáj a derekunk és olyan bün nehéz az a szemét ládatető, hogy fájós derékkal még ránézni is szörnyű. Bár csak jönne valaki, aki helyettünk felemelné már végre a ládatetőt! (Jönni is fog, de ha a tartalmával távozik, ne csodálkozzunk!)

Persze ma még rövid távon olcsóbb a földgázalapú energiatermelés (mármint ha van gáz), mint az egyéb alternatívenergia-alapú termelés, de a mostani helyzet rádöbbenthetne, hogy nem lesz ez mindig így. Az USA is hiába indít háborút a demokrácia jegyében a stratégiai kőolajtartalékokért, a nagyhatalmak hiába bocsátkoznak bizonytalan kimenetelű politikai játszmákba, a fosszilis tüzelőanyagok döntő része fölött akkor sem ők uralkodnak. És egy ilyen kis ország, mint a miénk? Ha beletörődik helyzetébe és nem keres más megoldásokat, csak sodródni fog az árral.

Na nem baj, most ez van, most szívunk. Ha nem is gázt, hanem inkább a fogunkat. És kedves olvasó, ha azt hinnéd, hogy ettől a krízishelyzettől majd megváltozik kormányunk energiapolitikája, ki kell, hogy ábrándítsalak: mert nem fog! „Nem baj, Fletó helyett majd jön Viktor, és majd ő változtat!” – mondják sokan. De Viktor sem mágus, így ő sem fog változtatni. Hogy miért? Mert az olaj és földgáz-biznisz hatalmas biznisz, a lobbi erős, mi meg ugye kis ország vagyunk. És legfőképp meg azért, mert nem akarunk foglalkozni olyan dolgokkal, ami – mint az alternatív energiahordozók kiaknázása – csak lassan térül meg. Mert nekünk minden most kell, és ha nem kapjuk meg, majd puffogunk, hisztizünk, egymásra mutogatunk és verjük a fenekünket a hideg földhöz, amíg oda nem fagy.

Beküldte: K. Dávid

1 komment

Címkék: energiahatékonyság

A bejegyzés trackback címe:

https://egrizold.blog.hu/api/trackback/id/tr49868569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JI · http://jalso.com 2009.01.22. 15:23:48

csak egyeterteni tudok a bejegyzessel