A program a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében került megrendezésre Poroszlón. A túra célja az itteni különleges pusztai élőhelyek, állat- és növényvilágának, bemutatása volt. A túrán, bárki szabadon, ingyenesen részt vehetett, szerencsére szép számmal, 29 fővel, és a 2 vezetővel, Tóth Lászlóval és Schmotzer Andrással vágtunk neki a poroszlói szikesek különleges világának.
A túra útvonala a „Hevesi-sík” különleges madárvédelmi terület, a „Poroszlói- szikesek” kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, Natura 2000 területen vezetett végig. A terület különlegességét hamar tapasztaltuk. Alig távolodtunk el a 33-as főútvonaltól, elénk tárult a pusztai táj jórészt gyep és szántóföld mozaikjainak képe. Vezetőink beszéltek a területről, közben pedig több madárritkaságot is felfedeztünk. Egy vezetéksoron két szalakóta ült, de láttunk kék vércsét, vagy hogy a gyakoribb madarakat említsem, fehér gólyák, nagy kócsagok bogarásztak a gyepen. Sordélyok, mezei pacsirták, sárga billegetők adták meg az egész nap alapzenéjét. Ezek a madarak hazánkban még gyakoriak, szokványosnak mondhatók, de más országokban az egyáltalán nem így van. Tóth László, a Dél-hevesi Tájegység vezetője mesélt nekünk a természetvédelemről, kiemelten a különböző madarak védelméről. Megtudtuk, hogy a gyepen több helyen bogarászó nagy kócsag majdnem kipusztult hazánkból, és az első természetvédelmi őröket „kócsag őröknek” hívták. A nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara, és a hazai természetvédelem egyik sikertörténete.
A puszta növényvilága felszínesen nézve igen egyhangúnak tűnik. Ez azonban korántsem igaz. A szikes puszták egyik különlegességét a mikrodomborzat, és az itteni speciális talajtípusok adják. Néhány méteren belül a 10-20 cm-es felszínkülönbségek teljesen más növényvilágot mutatnak. A talaj nagyon kötött, kevés csapadék hatására is kisebb- nagyobb vizes foltok alakulnak ki, majd gyorsan ki is száradnak. Az itteni növényeknek nagyon szélsőséges körülményekhez kell alkalmazkodniuk. Egyesek a nedvesség hatására gyorsan kihajtanak, termést érlelnek, elpusztulnak, ilyen például az egérfarkfű. Mások hosszú, mélyre törő gyökeret fejlesztenek, hogy mindig nedvességhez jussanak, ilyen növény például a sóvirág. A különböző csenkeszek, a nedvesebb helyeken a réti ecsetpázsit adják meg az igazi füves puszta hangulatát. Schmotzer András kalauzolt minket a növényvilágban.
A gyepterületeket mindig is kaszálással és legeltetéssel hasznosították. Az állatállományok drasztikus lecsökkenése nagy problémát jelent e területek jelenlegi állapotának fenntartásban. Túránk során azonban volt szerencsénk látni legelő szarvasmarhákat és lovakat is. 
Az állomásokat igyekeztünk árnyékos helyekre csoportosítani. Ez, az ilyen nagy kiterjedésű pusztákon nem egyszerű feladat. Elvétve akad csak néhány facsoport, a néhány hektáros erdők pedig ritkaságszámba mennek. Útvonalunkon főleg akác, keskenylevelű ezüstfa fordult elő. Jóllehet ezek hazánkban nem őshonos fafajok, mégis fontosak az itteni madárvilág szempontjából. Mint természetes fészkelőhelyek is megfelelnek, de mesterséges odúkat, és ládákat is lehet kirakni. Az odúkat a szalakóta, a ládákat pedig a vörös- és a kék vércse foglalja el előszeretettel. Korábban 20 pár szalakóta költött a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai mintegy 200 műodút helyeztek ki, melyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és napjainkban a területen 120 pár szalakóta költ.
A terület madárvilágáról lehet a leginkább mesélni, hiszen velük utunk során faj- és egyedszámban is gazdagon találkoztunk. Nem véletlenül van itt a különleges madárvédelmi terület. Több olyan faj is él itt, melyekre Európai Uniós támogatású Life programok vannak. Ilyen kiemelt madarak a ragadozók közül például a parlagi sas, a kerecsensólyom és a kék vércse.
A túra során vezetőink beszéltek a természetvédelmi problémákról, a különböző fajok, élőhelyek, védelmi nehézségeiről. Ezeket a problémákat az ember hozta létre, és ha a pusztai fajok védelméről beszélünk, egyik legfőbb probléma az intenzív mezőgazdálkodás. A különböző hazai és Uniós programok, támogatások az extenzív gazdálkodás visszaállítását, fenntartását hivatottak segíteni.
A problémák körébe be lehet venni a légvezetékeket, melyek behálózzák nemcsak falvainkat, városainkat, hanem az erdőket és pusztákat is, sok madár pusztulását okozva áramütés, vagy légkábellel való ütközés által. Tóth Péter végzett vezetékszakasz felméréseket a területen. Ő is részt vett a túrán, és beszámolt tapasztalatairól.
Sok madárról esett szó, de a túra végére maradt a puszták legnagyobb, legkülönlegesebb madara, a túzok, melyről jómagam beszéltem néhány szóban. A túzokot szokták hívni a tájegység címermadarának is. Sajnos állománya mindössze 17 példány a területen. Rendkívül nehezen védhető faj, speciális igényekkel, rejtőzködő, félénk életmóddal. A túzok megőrzése a tájegység egyik legfontosabb, ugyanakkor nehéz feladata. A túzokvédelem nemzetközi szinten is hasonló prioritású feladat.
A túra végén a vezetők mindenkinek megköszönték a részvételt, szóróanyagokat adtak minden résztvevőnek, majd jó hétvégét kívánva búcsúztunk mindenkitől és a szép pusztai tájtól.
A túrán Sarkadi Péter, a Kossuth Rádió Zöldövezet című műsor szerkesztője készített hangfelvételt, mely a Kossuth Rádió Hangtárának köszönhetően rövid zene után itt meghallgatható.
Marinkó Anna
Fotók: Rausz Rita
Bővebben a területről
Bővebben a Natura 2000-ről
Utolsó kommentek