A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei, 2009. június 6-án, a kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében, a Hevsei Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben feltették az utolsó műholdas jeladót egy fiatal kerecsensólyomra. A fiatal madarat Bandi névre keresztelték. A magyar-szlovák program során, 2007-2009 között összesen 46 adó felhelyezésére került sor. Az eddigi eredmények messze felülmúlták a várakozásokat, és alapul szolgálnak a nemzetközi kerecsensólyom-védelmi program hatékonyabbá tételéhez.
Vajon merre mennek? Hol töltik a telet? Eljutnak-e egészen Afrikáig? Milyen veszélyek leselkednek rájuk? Lelövik őket Máltán? Befogják őket Észak-Afrikában és eladják őket? Valóban csak a fiatalok vonulnak? Vonulnak, vagy kóborolnak?
A fenti kérdésekre keresik a válaszokat a szakemberek a műholdas jeladók segítségével, hogy a nemrég még a kihalás szélén álló faj védelmét még célzottabban tudják segíteni.
A kerecsensólyom - az ötvenforintos érmén is látható legendás turulmadár – egész elterjedési területén veszélyeztetett faj. Egyedül csak a kicsi közép-európai állomány mondható stabilnak, sőt, az összefüggő magyar-szlovák állomány enyhe növekedést mutat, köszönhetően a védelmi programoknak. Ugyanakkor ez a kis állomány még mindig nagyon sebezhető, és védelmük erősítéséhez ismerni kell a legfontosabb veszélyeztető tényezőket, azokon a területeken, ahol megfordulnak a madarak.
A Dél-hevesi tájegységben az ország egyik legjelentősebb költőállománya él, tavaly 19 pár kerecsensólyom költött ezen a területen.
A 21. század technológiája sokat segített a sólymok kóborlásainak, vonulásának felderítésében. Megtudtuk, hogy a fiatal madarak nem viselkednek egyformán: egy részük télre egészen Afrikáig is elvonulhat, ahogyan azt Viera, egy Szlovákiában jelölt fiatal tojó tette. Viera 2008-2009 telét Nigerben, a nigériai határ közelében töltött, majd tavasszal hazatért Szlovákiába. Vonulása során ősszel 24 óra alatt, megállás nélkül 1100 kilométert repült, a Földközi-tenger felett Montenegró és Líbia között, majd hazafelé is az egyik legszélesebb részen kelt át.
Más fiatalok Európa mediterrán vidékein töltötték a telet: Olaszország és Görögország fontos telelőhelynek bizonyultak a magyar és a szlovákiai kerecsensólymok számára.
Olyan sólyom is akadt, amelyik nem hagyta el télre a Kárpát-medencét. Ilyen madár Dóra is, a 2007-ben jelölt fiatal tojó, akinek idén már fiókái vannak. Dóra valószínűleg már nem fogja elhagyni azt a vidéket, ahol megtelepedett. 
A Magyarországon és Szlovákiában jelölt fiatal kerecsensólymok kóborlásai 2007-2008-ban
Legalábbis, a három, jeladóval felszerelt öreg kerecsensólyom mozgásai azt sejtetik, hogy az ivarérett, párba állt madarak nem hagyják el tartósan a fészkelőhely környékét.
Addig viszont a fiatal hímek akár Európa és Ázsia határáig is elkóborolhatnak, ahogy azt több madár, például Barna, is tette. Ez egyben bizonyíték arra is, hogy akár genetikai kapcsolat is lehet a keleti állományokkal.
A pusztulások okairól sikerült információt szerezni: 2008-ban Oroszországban áramütéstől elpusztulva találták meg Rómeót, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén jelölt fiatal hímet.
A kapott eredmények felbecsülhetetlen értékkel bírnak a szakemberek számára, és nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak. Az adatok részletes feldolgozására az utolsó madarak felszerelése után kerül sor, és az eredmények program végéig beépülnek a nemzetközi védelmi programba.
A kárpát-medencei kerecsenek kalandozásait a www.kerecsensolyom.mme.hu oldalon lehet nyomon követni.
Fotó: Tóth László
Utolsó kommentek