egri zöld blog

Idén 16. alkalommal került megrendezésre a mindenki által csak „laskói tábornak” nevezett madárgyűrűző tábor 2009. augusztus 17-től 23-ig. A helyszín, a tábor nevéből adódóan Újlőrincfalva és Sarud között a Laskó gát mellet volt. Hétfőn délután költözött le a csapat. Mindenki elkészítette a lakhelyét, azaz sátrat vert egy számára szimpatikus helyen. A konyhát is berendeztük, amely tulajdonképpen egy katonai sátor volt, különböző kiegészítőkkel, úgy, mint tábori székek, asztalok és élelmiszertartó dobozok, de hamar kiköltöztek a szinte feledésbe merült, de mégis klasszikus bádogbögrék és tányérok. A rutinos résztvevők hamar kitisztították a tábori tűzrakó helyet is, hiszen délután költöztünk ki, este pedig a tábornyitó bográcsolás nem maradhatott el.
A tábor alapítója, madárgyűrűzőnk és táborvezetőnk Tóth László volt. Vezetésével kerültek helyükre a madárfogó hálók. Az első hálósor a nádasban volt, ezt már táborépítés után felállítottuk, és hamarosan megfogtuk az első madarat is.
A madarat, a hálóból való kiszedés után egy vászonzsákba tesszük, majd beszállítjuk a táborba, ahol táborvezetőnk látja el őket alumínium gyűrűvel. A madár nagyságához mérten központilag meg van határozva, hogy milyen méretű gyűrűt kell rátenni. A gyűrű számát, a madár faját, és még több más adatot naplóban rögzítettünk, így követhetők nyomon a későbbiekben a madarak. Az apró nádi és erdei énekesmadarak elkülönítése nem mindig egyszerű feladat. Mindenkinek volt alkalma, hogy a madárhatározást gyakorolja. A nádas mellett egy kisebb erdőfoltban is voltak hálók. Így igazán változatos, fajgazdag fogásaink voltak. Közel 40 madárfaj egyedeit csodálhattuk meg kézből. Azt hiszem, elmondhatom, hogy a tábor szenzációja egy gyurgyalag csapat megfogása volt, ráadásként a gyurgyalagok közt sárgarigók is voltak. Legszebb színes madarainkat ilyen közelről látni, igazán nagy élmény. Minden érdekes, ritka, szép, és aranyos madarat fotóztunk, kattogtak a fényképezőgépek. Szokták mondani, hogy sok képből lesz jó kép, na meg sok élmény, és lesifotó.
Ahogy közeledett az este, úgy jöttek a szúnyogok, de a szúnyogokkal való küzdelmek hozzátartoznak a vízparti estékhez. Teljes sötétségben, fejlámpákkal felszerelve mentünk kiszedni az utolsó madarakat, s mire visszaértünk a késői fogással, már hívogatóan, vidáman pattogott az első tábortűz. Nyitó tábortűz, és a sok éhes ember a bogács körül. Ilyen egy igazi tábornyitó.
Másnap, és innentől, minden reggel 6 órakor indult az első ellenőrző körút. Minden kör után meg lettek gyűrűzve a madarak, és minden ritkább madárnál összegyűlt a tábor apraja nagyja, megnézni a nagy fogást. Hogy néhány fajt említsek a sok közül, fogtunk például kék- és széncinegéket, énekes- és foltos nádiposzátát, zöldikét, barátkát, füsti fecskét, gyurgyalagot és sárgarigót, törpegémet, nádirigót, őszapót, és egész apró füzikéket is. Minden nap nagyon meleg volt, és a déli órákban a madarak is pihentek, ilyenkor alig fogtunk valamit, az esti és a reggeli fogások a legjobbak.
Második nap végére rendeződött igazán össze a tábor. Mindennek megvolt a maga ideje. Úgy, mint az ellenőrzések kezdetének, a mosogatásnak, a főzésnek, az esti tollasozásnak, tudtuk, de már messziről hallottuk is, mikor jön, megy a gulya a gáton. A tehenek érkezése mindig feldobta kicsit a hangulatot. Mert a tehenek szenzációsak, különösen a gyerekeknek. Táborunknak sok látogatója akadt, az egész kicsiktől a felnőttekig. Néhányan állandó lakók voltunk, és voltak, akik jöttek-mentek.
Esténként a tábor apraja nagyja körbeülte a tábortüzet, beszélgettünk és néztük a csillagokat. Jó volt jó emberek közt, egy szép helyen, távol mindentől tölteni, egy szép, emlékezetes, élményekben és madárban gazdag hetet.
Marinkó Anna
Fotó: Sisegő füzike (Somoskői Péter)