egri zöld blog

Október második hetében gyűrűzőtábor volt a Les-réten.  A tábort a Magyar Madártani Egyesület Bükki helyi csoportja szervezte. Már a gyönyörű táj is ajándék volt, de az idő is nekünk kedvezett. Szinte minden nap kilátogattunk a táborba, ahová minden érdeklődőt szeretettel várt a táborvezető Rausz Rita és a gyűrűző Balázsi Péter.
A tisztást körülvevő erdőkben hat hálót feszítettek ki. Már az első ellenőrzéskor megcsodálhattuk néhány tollas ismerősünket. Megdöbbentő kicsinységük és törékenységük miatt a hálóból csak szakavatott kezek szabadíthatják ki őket, hogy aztán puha vászonzsákokba téve már a látogatók is bevihessék őket a táborba. A hálók némelyikéhez kalandos úton jutottunk el. Az erdőbe egy mi „bokorkapun” léptünk be, az ösvény ezután a fák törzsei között kanyargott, majd egy kiszáradt patakmedren keresztül vitt az út.
A kilátogató gyerekek boldogan kalauzolták az új társaikat és a felnőtteket egyaránt. Mert látogató volt bőven! Óvodás csoportok sétáltak ki, biciklis családok kerekeztek el és az iskolai osztályok is érdeklődtek a madárgyűrűzés iránt.
Izgatottan mentünk minden órában a hálókhoz és mindig feszülten figyeltük, hogy szedik ki a kis madarakat. A „fogás” szintén lenyűgöző volt. A vörösbegyek szinte állandó vendégek voltak és csillogó gyűrűvel távozta, persze csak azután, hogy felvették az adataikat. A cinegék harciassága mindenkit meglepett, mert hangot is adtak nemtetszésüknek, és mindig megcsipkedték a gyűrűző ujját.
Egy óvodás kisfiú a Kékcinke csoportból boldogan figyelte névadójukat, a harcias kismadarat. A hihetetlenül vékony madárlábak után megdöbbentett a szajkó nagysága, aki még egy „mutatvánnyal” is kedveskedett nekünk. Két ág közé kifeszített madzagon lógott fejjel lefelé. Ezek után nem csoda, hogy a gyerekek szájából a legtöbbször a „jaj, de aranyos” és a „ne menjünk még haza” hangzott el. Persze nekünk, szülőknek sem esett nehezünkre teljesíteni kérésüket, hisz minket ugyanúgy lenyűgözött a madárgyűrűzés.
Fontos munka ez! Így képet kaphatnak a szakemberek a madarak számáról és fajairól, hogy védelmük érdekében még többet tehessenek. Ne felejtsük el, hogy tollas barátaink rengeteg kártevő rovart elpusztítanak. Csodálatos énekük, látványuk pedig hozzátartozik egészséges környezetünkhöz. A madarak megjelenése mindig öröm a téli etetőkön, de most fokozott figyelemmel várhatják a madárbarátok, hogy megcsillan a pálcikalábakon egy-egy piciny gyűrű.
A táborba kilátogatott Sarkadi Péter is a Kossuth Rádiótól, ennek köszönhetően sokan hallhattak a táborról a Zöldövezet műsorban, melyet itt lehet meghallgatni.
A tábor szakmai szemmel:
Október elején madárgyűrűző tábort szerveztünk a Bükkbe. Rövid keresés után megtaláltuk az ideális területet, a Szarvaskő és a Berva bánya közé eső Les-rétet. Ennek több oka volt: Egerből könnyen megközelíthető, megfelelő a növényzet magassága és fajtája, kényelmi szempontok (fűthető őrház), valamint 1978 és 1984 között minden évben szerveztek ide kisebb-nagyobb táborokat. Ennek a hagyománynak a felélesztését próbáltuk/próbáljuk meg. A hálókat október 6-án, kedden délután raktuk ki, és 11-én, vasárnap délelőtt, zuhogó esőben szedtük be. Az első két nap 4 db 12 méteres és 1 db 9 méteres függönyháló állt, majd utána még egy darab 6 méteres hálót is felállítottunk. Az első délután nagyon sokáig tartott megtalálni a hálóhelyeket, így összesen csak 14 madarat fogtunk, gyakorlatilag két ellenőrzés alatt. Második nap viszont 79 madárra került gyűrű, és ennek felét a második ellenőrzésben szedtük ki. Ekkor 4 hálóban volt cinegecsapat, 2 zöld küllővel megfűszerezve! Estére még azért egy őszapócsapat is kézre/ kézbe került, csak hogy kerek legyen a történet. Természetesen a következő napokban már kisebb volt a fogás, de így is 203 madarat gyűrűztünk. 31 visszafogásunk volt, ebből 30 saját gyűrűs. Az idegen gyűrűt egy feketerigó tojó viselte, és október 7-én fogtuk. Szerencsére hamar kiderült, hogy Fitala Csaba gyűrűzte 2006.10.21-én a Laskóvölgyi-víztározónál, Egerszalókon! Fajtájukat nézve a legtöbb madár vörösbegy volt (80 egyed), de szép számmal volt szén-, és kék cinege is (29 és 19 egyed). Összesen 16 fajt sikerült gyűrűznünk, legérdekesebbek a zöld küllők és 1 szajkó voltak. Meglepően kevés pintyet (2 pld) és szürkebegyet (3 pld) fogtunk, és az is kissé idegesítő volt, hogy a csízek egész nap a fejünk fölött röpültek át a közeli égereshez, de egyet sem tudtunk elkapni közülük. A gyűrűzés mellett a tábor másik feladata volt, hogy az érdeklődőknek bemutatót tartsunk, ezáltal jobban megismertetve őket a körülöttük is előforduló madarakkal, és a madárgyűrűzés céljaival, módszereivel. Szerdától szombatig több iskolás és óvodás csoport látogatott ki, körülbelül 180-an gyerek nézte, hogy mit csinálunk a madarakkal. Rajtuk kívül 50 fő családosan jött, ami szintén nagy öröm volt számunkra. Csütörtökön és pénteken az egri erdészet gyakornoka is kijött, és előadást tartott a fiataloknak. Úgy gondolom, hogy jól sikerült a tábor, megfelelő mennyiségű madár és érdeklődő is volt Remélem jövőre is tudjuk folytatni!
Szeretnénk megköszönni Köves Gyulának, a Kárpát Egyesület elnökének és Garamszegi Istvánnak, az egri Erdészet vezetőjének, hogy lehetőséget biztosított a táborozásért, Sarkadi Péternek a Kossuth Rádió Zöldövezet c. műsor szerkesztőjének, hogy kilátogatott hozzánk, Tóthné Császár Móninak és lányának Lizának, Somoskői Péternek és Rausz Gyulánénak a fáradhatatlan segítséget.
Tóthné Császár Móni, Balázsi Péter
Tábori képek>>>